Geológia

A bányavállalkozó jogosultságába tartozó jelenlegi kutatási területek a Közép-magyarországi fő szerkezeti vonaltól délre helyezkednek el, kivéve az Inke kutatási területet, amelyen a fő szerkezeti vonal éppen átmegy. A kutatási területek így a Tisza-Dácia lemeztömb területére esnek, amely alapvetően meghatározza a területek pre-neogén földtani felépítését.

Az első szerkezetfejlődési szakaszban (pre-alpi szakasz, felső perm előtt) a szerkezeti egységeknek a Déli-Alpokkal és a Dinaridákkal együtt zajlott a paleozoikumi fejlődéstörténete. Cégünk kutatási területein ezek a képződmények többnyire fiatal üledékek alatt mélyen eltemetve, fúrásokból ismertek. Legfőbb kőzettípusai a különféle gránitok, gneiszek és egyéb metamorfitok, helyenként pedig az alsó-perm korú, vörös, folyóvízi üledékek ("alsórotliegend"), melyek közepes és nagyfokú metamorfózist szenvedtek el az alpi orogén ciklus során.

A kora-alpi szerkezetfejlődési szakaszban (felső perm - középső kréta) a korábban egységes terület a Tethys óceán egyes ágai felnyílása miatt feldarabolódott. E folyamatok eredményeként kőzettani-őslénytani-tektonikai jellegük és ősföldrajzi kapcsolataik alapján, északról dél felé a Mecseki, a Villány-bihari és a Békés-kodrui fácies öveket különítjük el a Tiszai nagyszerkezeti egységen belül. Ezek az egységek a számos tektonikai fázis és mozgás eredményeként ÉK-DNy-i csapású elnyúlt pásztákba rendeződtek.

Kutatási területeinken a következő fő üledékképződési ciklusok és azok kőzetei azonosíthatóak:

a) A triászban a Tiszai nagyszerkezeti egység a Tethys óceán északi partvonalán, az Európai lemez szegélyén, részben a lemez szárazföldi részén, részben sekélytengerrel borítottan helyezkedett el. A nagyszerkezeti egység területén egységes üledékképződés folyt a késő triászig, majd az egységes üledékgyűjtő feldarabolódott, és létrejött a fent említett három eltérő genetikájú fácies öv. Az alsó triászban a területen folytatódott a felső permihez hasonló kontinentális, vörös színű, törmelékes üledékképződés. A középső triász elején megindult transzgresszió során, először törmelékes üledékek (homok, aleurolit, evaporit), majd dolomit és mészkő képződtek ("Wellenkalk", "Muschelkalk"). A fenti képződmények a Mecsek hegység területén a felszínen vannak, és az Alföldön is megjelennek a fúrásokban, tehát a Tiszai nagyszerkezeti egység területén a fácies viszonyok nagyjából kiegyenlítettek lehettek. Késő triász - kora jura korú üledékeket csak a Mecseki fácies öv területén ismerünk. Ezt a  jellegzetes, homokkő–tarkaagyag–sejtes dolomit kőzetféleségekből felépülő rétegsort „Kárpáti kauper” néven foglaljuk össze. A többi egységben az üledékképződés vélhetőleg megszakadt, a területek feltételezhetően szárazulattá váltak és erodálódtak.

b) A középső jurában kezdődött szubdukciós/obdukciós és riftesedési folyamatok leszakították a Tiszai nagyszerkezeti egységet az Európai lemez pereméről. A Mecseki zónában a felső triász elsekélyesedés és fokozódó terrigén törmelék beszállítás után az alsó liászban kőszénlápok alakulnak ki ("Mecseki kőszén", "greisteni fácies"). A terület süllyedése a középső liász - alsó dogger folyamán pelágikus fáciesviszonyokat teremtett (szürke, sötétszürke, "foltos" márga, aleurolit, toarci fekete pala). A késő dogger - malm szakaszban a további süllyedés miatt mélyvízi karbonátos-kovás üledékképződés zajlott (vörös, gumós mészkő, szürke tűzköves és radioláriás mészkő). A vállalat kutatási területein ezek a képződmények csak fúrásban ismertek, főként vékony tektonikus pásztákba rendeződve.

c) A Mecseki és Villányi egységek területén az alsó krétában egy szárazulattá válást követően egy újabb transzgressziós ciklus következett. Ennek során az ún. "urgon fáciesű", rudistás, vastagpados mészkő halmozódott fel amelyet több helyen - a Tisza egységre jellemző - riftesedéshez köthető kiterjedt alkáli bazalt vulkanizmus zavart meg. Ezeknek az eseményeknek a termékei szinte minden kutatási területünkön megtalálhatjuk a fúrási anyagokban.

A késő-alpi szerkezetfejlődési szakasz (felső kréta - alsó miocén) során a Tethys óceán ágai bezáródtak, intenzív deformáció, takaróképződés, az Alcapa és Tisza-Dácia lemeztömbök kipréselődése és ÉK felé való mozgása következett be. A lemeztömbök e szakasz végére érkeztek meg jelenlegi helyükre, és álltak össze egységes medencealjzattá.

Ebben a szakaszban az intenzív takaróképződés eredményeként a Tisza egység legnagyobb területe szárazulattá vált és jelentős mértékű erózió zajlott le. Az egyetlen jól dokumentált kivételt a Szolnok-Máramarosi flis öv mélyvízi, ív előtti medencében felhalmozódott törmelékes üledékei jelentik, amelyek a mecseki fácies öv keleti területén ülepedtek le (Körös kutatási területen általánosan ismert). A flis képződése a késő krétától egészen az oligocénig datálható. Néhány kisebb foltban durva konglomerátum és márga sorozat halmozódott fel a villányi egység területén a késő kréta idején.

A Pannon-medence fejlődési szakaszban (felső miocén - pleisztocén) az Alpok-Kárpátok-Dinaridák orogén ív mögötti medence gyors, egyenlőtlen süllyedése később részleges inverziója következett be. Az alföldi és dunántúli területek túlnyomó része a miocén elején szárazulat volt, melyeket egyáltalán nem fedtek paleogén üledékek. A terület süllyedése az alsó miocén közepén indult meg ami szubdukcióhoz köthető, intenzív szigetív-vulkanizmussal járt együtt. A süllyedés eredményeképpen a miocén végére az ország szinte teljes területe vízzel borítottá vált ("Pannon-tenger" vagy "Pannon beltó"), mint a Paratethys egyik részmedencéje.

Az Alföld középső-déli területein az új üledék-ciklus transzgressziója az alsó miocén közepén indult meg. A helyi riftesedések, oldalelmozduláshoz kapcsolódó beszakadások ("pull apart" medencék), extenziós árkok, félárkok bonyolult rendszerén keresztül a tengerelöntés több ciklusban zajlott le, számos alkalommal vulkanikus eseményekkel tarkítva. A késő miocén végéig az Alföldön szinte mindenhol nagy vastagságú, fiatal, tengeri üledékek halmozódtak fel. Kiemelendő a bádeni és szarmata időszak három transzgressziós félciklusa, amelynek üledékei a bazális, transzgressziós konglomerátumok, Lithothamnium algák vázából felépülő mészkövek ("Leithakalk"), és mélyvízi sötét agyagok, márgák ("Hernalser Tegel", "Floriani Agyag") jól azonosíthatóak a Bécsi-, és Stájer-medencék rétegsoraiban is.

A Kárpát-medencét elfoglaló "Pannon-tó" fejlődése a miocén végén kezdődött. Az Alpok, Kárpátok és Dinaridák emelkedésével a szarmata korszakban teljesen elzáródott a nyílt tengerek felé vezető kapcsolat és a beömlő folyók kiédesítették az elzárt beltengert. A kialakult beltó egy szigetekkel, félszigetekkel, szorosokkal váltakozó víztömeg lehetett. Ekkor indult meg a medence intenzív "termikus" süllyedése, amit a megelőzőleg elvékonyodott, meleg litoszféra hűlése idézett elő. A környező hegyvonulatokból induló folyók hatalmas deltarendszereket alakítottak ki, melyekben a kiemelt területekről szállított törmelékanyag rakódott le. A mélymedence-részek területén a vízmélység elérte az 1000 métert is, de egyébként sekély környezet volt jellemző. A süllyedő medencét a beömlő folyók folyamatosan töltötték, így nagy vastagságú üledéktömeg (4000 - 5000 m) halmozódott fel. A sekélyebb medencebelső területeken agyagmárga, mészmárga, homokkő, a mélyebb részeken aleurolit és agyag, a szegélyi területeken homok, kavics, konglomerátum ülepedett le.

Tekintve, hogy a pleisztocén képződmények nem játszanak a szénhidrogén-kutatásban kiemelt szerepet, ismertetésüktől itt eltekintünk. A 7. kép szelvénye jól szemlélteti a Pannon-medence üledékeinek szerkezeti bonyolultságát.

Litológiai oszlop - szénhidrogén-földtani modell

A vázolt rétegsorban számos kifejlődés rendelkezik megfelelő paraméterekkel a működő szénhidrogén-rendszer kialakításához. A kutatási területeink legfőbb anyakőzetei a miocén-pannon korú, szervesanyag dús, mélyvízi márgák, agyagok, míg legfőbb rezervoárjaink ugyanezen időszak sekélytengeri karbonátjai, mély-, és sekélyvízi homokkő rétegei. Fontos megemlíteni még a repedezett mezozós mészkő és dolomit, valamint paleozós metamorfitok szerepét a keletkezett szénhidrogén tárolásában, csapdázásában. Számos agyag és márgaréteg teszi lehetővé, hogy a keletkezett szénhidrogének csapdázódjanak. A régióban mind olaj-, mind fölgáz felhalmozódások ismertek. A szénhidrogének jórészt termikus, kisebb részt biogén eredetűek, változatos összetételűek. A megismert szénhidrogén rendszer fiatal, mégis jelentős mennyiségű szénhidrogént generált.