A szénhidrogén az úgynevezett “anyakőzetben” alakul ki. Általánosságban véve nem ugyanabban a kőzetben tárolódik, mint ahol képződik (kivéve a biogén gáz, és az "in situ" anyakőzetben történő felhalmozódások). A keletkezett szénhidrogén a különböző fizikai-, és kémiai erők és tulajdonságok hatására elvándorol ("elmigrál") az anyakőzetekből. A migráció folyamán vagy csapdázódik (egy rezervoár / tároló kőzetben) és így szénhidrogén-telepet alkot, vagy tovább vándorolva eljut a földfelszínre, ahol elpárolog.
Egy olajtároló telepben a nyersolaj mindig a telepben lévő vizes zóna felett (aquifer) van, ill. az olajréteg tetején felhalmozódhat még gáz is, ezt nevezzük gázsapkának.
Egy gáztároló telepben az olajzóna hiányzik, a vízzóna után a gázfelhalmozódás következik. A szénhidrogén a tároló kőzet pórusaiban raktározódik el hasonlóan a szivacshoz, ami vizet szív magába.
A tárolóban felhalmozódott szénhidrogén-vagyon természetes úton kitermelhető mennyisége körülbelül 30%, egy olajtároló, és 80% egy gáztároló rezervoár esetén. Ha olajat és gázt is egyaránt termelünk a rezervoárból, a kitermelt szénhidrogén helyére víz nyomul a pórustérbe.
